Peti kivett a táskájából pár száraz süteményt, mit még az öreg nénitől ráadásként kapott, hálaként, miután megmentette az életét. Majd a lány mellé ült, nem kötözték ki, de a sütit feldarabolva elkezdte etetni, mint a babákat, kik nem tudják megfogni a kanalukat.
- Egyél. – mondta ellenszegülést nem fogadva el.
- Peti! Meg akart ölni! – kiabálta Günter.
- Ha továbbra is éhes marad, akkor meg is fog. – jegyezte meg a szarvas, miközben Peti még egy falatot tett a lány szájába.
- Günter. – szólt Peti a fiúhoz – Haza kéne menned, a szüleidhez már biztos aggódnak miattad. A lány miatt pedig ne aggódj, mi majd gondoskodunk róla. – mondta biztatóan a fiú felé.
- Rendben. - bemutatva ugyanazt a mutatványt, mit korábban, mikor kéz nélkül állt fel, elindult az ajtó felé. – Köszönöm nektek. – köszönt el. Válaszul Peti és Fortunát mosolyogva bólintottak.
- Szia. – mondták egyszerre.
Miután Günter elment, ismét a lány felé fordultak. Peti egy pillanatra sem hagyta abba az etetését.
- Meg akartál enni egy kisgyereket. – mosolygott és szabad kezével táskájából vizet vett elő a lánynak.
- Úgy néz ki. – várt egy kicsit a lány - Szörnyen sajnálom. – folytatta, miközben szeméből könnyek csordultak ki, mivel Peti levegőhöz nem engedte jutni két falat közt.
- Most mi legyen veled? – gondolkodott hangosan a fiú.
- Hadifogoly. – válaszolt gyorsan a kérdésre Fortunát.
- De nem háborúzunk. – mosolygott a válaszon a fiú - ellopni meg csak nem lophatjuk el.
- Te tudod, de lassan ideje lenne döntened.
Egy perces néma csend után megszólalt a lány:
- Veletek mehetnék önszántamból is. – mondta, miután kiköpte szájából Peti ujját, mit a fiú gondosan benne felejtet gondolkodás közben.
A szarvas és Peti egymás felé fordultak, úgy néztek egymás szemébe, mintha látnák a másik gondolatát. Egy kis szünet után, ami alatt csak a lány falatozását lehetet hallani, felálltak.
- Ám legyen. – mondta Peti – Mindjárt indulunk. – majd átölelve a lányt felemelte és kezét, lábát kikötözve oda adta az utolsó falatokat.
- Peti.
- Igen.
- Peti.
- Igen.
- Peti!
- Tessék Flóra? – fordult hátra idegesen a fiú, miután tizedjére hallotta nevét a lány szájából.
- Nem hagynak békén. – Mondta miközben bőszen csapkodott a levegőbe maga előtt.
- Ne piszkáld őket. – Mondta nyugodtan a szarvas.
- De én nem piszkálom, ők szívják a vérem! – sírt a lány.
- Majd veszünk neked hosszabb ruhát a következő városban, csak addig bírd ki. – válaszolt a fiú.
- De addig is van egy jó módszer a szúnyogok ellen. – kezdte a szarvas – Az a titkuk, hogy hallottnak kell tettetni magad és akkor békén hagynak.
- Ne már, Fortunát! – szólt rá gyorsan Peti.
- Miért?
Hallatszott egy kisebb puffanás a hátuk mögül.
- Mert ő ezt elhiszi. - mondta Peti a szarvas felé fordulva. – Te cipeled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése